Most a megrögzött romantikusok készítsék zsebkendőiket. Akik elképzeltek kettő-három cuki szőke göndör gyereket, akik mint ha csak most tértek volna vissza a „váratlan utazásból”. Akik elképzelnek mellé egy bazi nagy régi kúriát, természetesen hatalmas ősfás kerttel, virágokkal, ahol a fű mindig zöld, a telek közepén kis patak csörgedez, a kert kisbárányokkal, kiscicákkal, kiskutyákkal –akik sosem nőnek harapós vadállattá-, kispónival –aki nem rúg, harap-, tehénkével, libuskákkal –akik sosem nőnek gaz gúnárrá- és pipikékkel.

 

Megjegyzem, ez nem éppen új találmány, ugyanis léteztek ilyen tyúkólak, nálunk Magyarországon is. Olyan kocsikból alakították ki őket, mint amivel a vándorcirkuszok is jártak régen, lásd Leo és Fred.

Egy ilyen ólban majd 100 tyúk elfért, a kocsit mindig új területre húzták, a pipiket reggel szélnek eresztették, ők meg estefelé szépen visszacuccoltak a kocsiba.