Fura tyúkólak II.rész
2011. szeptember 09. írta: Rosa Rugosa

Fura tyúkólak II.rész

Most a megrögzött romantikusok készítsék zsebkendőiket. Akik elképzeltek kettő-három cuki szőke göndör gyereket, akik mint ha csak most tértek volna vissza a „váratlan utazásból”. Akik elképzelnek mellé egy bazi nagy régi kúriát, természetesen hatalmas ősfás kerttel, virágokkal, ahol a fű mindig zöld, a telek közepén kis patak csörgedez, a kert kisbárányokkal, kiscicákkal, kiskutyákkal –akik sosem nőnek harapós vadállattá-, kispónival –aki nem rúg, harap-, tehénkével, libuskákkal –akik sosem nőnek gaz gúnárrá- és pipikékkel.

Sok-sok idilli kis állatkával, akik cukik, tiszták –sosem trágyás a lábuk szára, vagy az oldaluk-, és sosem szarnak. Nem rondítják össze a füvet, a homokozót az istállót, nem kell egy hatalmas trágyadombot építeni az adományaikból a kert egy eldugott sarkába, hogy később vendégül láthassuk a legyecskéket. Nem tojják össze a pipik sem ezeket a mívesen faragott, gondolom gyerek- és környezetbarát, tyúkbarát biofestékkel kezelt, kézzel festett „gipsy” tyúkólakat.
 
Na ha megvan a képzeletbeli kép, akkor most jöjjenek a valódiak innen:
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjegyzem, ez nem éppen új találmány, ugyanis léteztek ilyen tyúkólak, nálunk Magyarországon is. Olyan kocsikból alakították ki őket, mint amivel a vándorcirkuszok is jártak régen, lásd Leo és Fred.

 

 

 

 

Egy ilyen ólban majd 100 tyúk elfért, a kocsit mindig új területre húzták, a pipiket reggel szélnek eresztették, ők meg estefelé szépen visszacuccoltak a kocsiba.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr493182944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása