Anyai érzések
2014. június 12. írta: Rosa Rugosa

Anyai érzések

A kiskecskék már tényleg kezdtek az agyamra menni. Egyrészt nagyon aranyosak voltak, a legügyesebb macska mozgása is eltörpült az akrobatamutatványaik mellett. Ugyanakkor amit csak tudtak, mindent tönkretettek. Vajon mi ösztönöz egy állatot arra, hogy amikor egy fűzfa, egy josta bokor mellett a szép nagy fűben álldogál, mégis inkább a villanyórából kijövő három fázisú vezetéket kezdje el rágcsálni?

Fénykép1401.jpg

Megnőttek, eljött az idő, hogy megváljak tőlük. Először Rozit is el akartam adni, semmi időm velük foglalkozni, de őt nincs szívem. Elvitték a kicsiket. A Rozi rendes jószág, az a fajta aki tényleg semmi vizet nem zavar, az egész jelenetet aggódva nézte, de nem tett semmit. Aztán a maga alig hallható módján három napig egész nap mekegett. Gondolom szegény kicsik meg pár kilométerrel arrébb, csak jóval hangosabban.

Fénykép1414.jpg

Kiengedtem az udvarra, nagyon le volt törve, mert még a szőlőt sem akarta megrágcsálni. Legelészett. lefeküdt. És mekegett. Este bevittem az istállóba. Amikor beért talált egy alig látható kis fehér szőrcsomót az egyik deszkába akadva, akkor azt szagolgatta és mekegett. Amikor fejtem végig mekegett. Beteg voltam, alig álltam a lábamon, minden béna mozdulatom nekem is -de lehet neki is- egy kínszenvedés volt. Megsimogattam, csak nézett és annyira megsajnáltam. Tulajdonképpen elvettem a gyerekeit, a gyerekektől elvettem az anyjukat, van valami szar érzés ebben. Tudom, hogy így kell lennie, de miközben fejtem olyan hülye érzésem volt, emiatt a tej miatt takarítottam el az udvarból a kicsiket, azért van ebben valami nagyon rossz dolog.

Meg kicsit olyan álszent, cuki kiskecskék, jaj de édesek, hoppá, megnőttetek, emberi ítélet szerint nem szorultok anyátokra, eddig tartott az idilli családi élet. Az is valahol olyan fura, amikor olvasom, hogy kis bakkecskéket ajánlgatnak továbbtartásra, holott mindenki tudja, hogy legtöbbjük a fazékban végzi. Én is tudom, de nem bírtam volna végighallgatni, hogy majd mi levágjuk.

A fejés. Nem volt egyszerű, mivel soha sem csináltam, aki megígérte, hogy este segít az nem tudott jönni, valamit tennem kellett. Végül is azt tudom, hogy az embernél hogyan működik, hamar ráéreztem, hogy az állatnál sem más. Este majdnem 1 liter tejet fejtem le, reggel majdnem másfelet. Ki gondolta volna, hogy ez a Rozi ilyen jó kis kecske. Türelmesen álldogált, semmi panaszom nem lehet rá.

Most újra kikötöttem a kert mellé a hatalmas fűbe legelészni, nem tudom jól tettem-e, valahol azt olvastam, a zöld nincs túl jó hatással a tej ízére. Azt sem tudom, mennyire kell kifejni, olyan kicsire egyszer sem sikerült, amilyenre a gidák leszívták. Keresgéltem, de nem találtam semmi kézzelfoghatót fejés ügyben. Majd csak alakul valahogy.

De az érzést, hogy anyaként elvettem egy másik anya gyerekeit, bár nem kéne belőle ideológiát gyártani, mégsem tudom könnyen átugrani.

A bejegyzés trackback címe:

http://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr316291772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zsalugater 2014.06.13. 09:15:31

Hát igen, mondják, hogy a kecske olyan, mint egy hároméves gyerek: amit el tud érni, azt tönkreteszi :)

Arra azért kíváncsi lennék, hogy miért is "így kell lennie," meg hogy érted azt, hogy "nem kéne ideológiát gyártani belőle?"
Ez az egész haszonállattartósdi úgy ahogy van, egy nagy genyóság, tudja mindenki. Elvesszük a gyerekeküket, elvesszük a tejüket, a tojásukat, az életüket. Én úgy gondolom, hogy aki állatokkal foglalkozik, és hajlandó kicsit tovább látni az orra hegyénél, nem fél attól, hogy önállóan gondolkodjon, és megvan benne a lelkiismeret aprócska szikrája, az előbb-utóbb óhatatlanul arra a következtetésre jut, hogy a haszonállattartás egy szükségtelen, rossz szokás, és éppen ideje lenne felhagyni vele.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2014.06.13. 11:47:22

@Zsalugater: Miért kéne felhagyni vele? Azt a luxust már nem engedhetjük meg magunknak, hogy vadászó-gyűjtögető életet éljünk, ahhoz túl kevés a hely. vagy együnk rovarokat?

Zsalugater 2014.06.13. 12:38:55

@Rosa Rugosa: Hiszen éppen azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kevés, mezőgazdasági művelésre alkalmas területen nem emberi táplálékot termelünk, hanem takarmányt, amit aztán feletetünk az állatokkal és az ő húsukat esszük meg. 1 kg marhahús előállításához 13 kg gabonát használnak fel. Ha csak az USA-ban állati takarmányozásra fordított gabonából inkább kenyeret meg tésztát készítenénk, 800 millióval több embernek jutna élelem.

Skeletron 2014.06.14. 07:38:55

Szerintem nincs ezekben az érzésekben semmi rossz! Ettől a törődéstől is lesz érték a tej, hús, tojás, nem csak a gondos takarmányozás, tartás miatt. A nagyüzemi húsgyártást, meg a háztájit összemosni nem igazán ildomos.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2014.06.15. 10:04:27

@Zsalugater: ha a magam helyzetét nézem, akkor én pont azt a füvet etetem meg az állattal, amit egyébként mások pénzért levágatnak, vagy fűnyíróval levágnak és jobb esetben komposztálnak, rosszabb esetben nejlonzsákba tesznek.:)

De ha a lovunkra gondolok a te szempontodból, na akkor az aztán tényleg luxus, mert még csak meg sem esszük.:)

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2014.06.15. 10:07:42

Viszont Rozi azóta is sovány. Már teljesen kész vagyok attól, hogy mindenki megjegyzi, aki arra jár. A kiskecskéi puffadtak voltak, de neki állandóan be van esve a horpasza. Mindig van előtte víz, esténként kap zabot, nappal ki van engedve az udvarra, ott a nyitott bála, annyit ehet amennyit csak akar, + napi 4-5 órát kikötöm legelni.

Zsalugater 2014.06.17. 14:48:08

@Rosa Rugosa: Ne is mondd, itt az a divat, hogy levágják a füvet, megszárítják a napon, aztán elégetik....
Na mindegy, én arra szerettem volna utalni eredetileg, hogy nem csodálom, hogy vegyes érzéseid vannak a kecskével kapcsolatban, mert szerintem nem szép dolog állatokkal úgy bánni, mint akiket a Jóisten azért teremtett, hogy legyen nekünk giroszunk - ráadásul gazdaságilag sem kifizetődő. És zerintem igenis érdemes belőle lelkiismereti kérdést csinálni.
Mindegy, nem akarok agitálni, remélem Rozi is túlteszi magát az ügyön.

besztercei 2014.06.20. 13:08:52

@Zsalugater: Ritkán szólok hozzá, de annyit azért hozzátennék, hogy mi is pont azért tartunk tyúkot, hogy megegyék azt, amit mi nem. Pár évig nem volt otthon baromfi és lelkiismeret-furdalásom volt, amikor olyan dolgot dobtam ki (vagy öltem meg, ha pl. pajor volt), amit ők megesznek.

Ettől függetlenül a te dolgod, ha nem eszel húst, az enyém, ha eszem, szegény állatokat meg én is sajnálom, ha le kell vágni, de legtöbbször inkább ez, mint a végelgyengülés, ami lelkileg szintén megterhelő, cserébe egy csomó táplálék kárba veszik.

Egyébként amiért én morogni szoktam az az, amikor túltenyésztenek egy fajtát és nélkülünk élete minden szakaszában életképtelen vagy szenved, mint a kutyák a diszpláziától.

Zsalugater 2014.06.24. 15:48:09

@besztercei: 3 napja gondolkodom, hogy magánügye-e bárkinek, hogy mit tesz vagy nem tesz egy másik élőlénnyel, pl. megeszi-e vagy sem. Két dologra jutottam: 1. Nem, semmiképpen sem magánügy, a buliban így vagy úgy, de mind benne vagyunk, egymásra vagyunk utalva. 2. Ennek a blognak nem ez a témája, és nem áll szándékomban szétoffolni.

zsuzsi_buvar 2014.06.29. 19:16:17

@besztercei: A diszplazia egy dolog, de ha egy bulldognak nem takaritjak a vegbelnyilasat meg a kbozo borfodrait, akkor elpusztul, mert keptelen tisztan tartani magat, sztem ez a legremesebb. Ja es megfullad, ha nem tamaszthatja fel a fejet alvas kozben. Iszonyu :(

Zsalugater sztem rossz blogon teritesz.