Álmom egy tanya... - Tényleg?!
2014. március 22. írta: Rosa Rugosa

Álmom egy tanya... - Tényleg?!

A videó megtekintése ( vagyis inkább meghallgatása) kizárólag erős idegzetűeknek ajánlott, túl fejlett zenei ízléssel rendelkezőknek csak mérlegelést követően ajánlott.

 

Tyúkok és ludak, őrjöngő nyulak... és tényleg olyan.

Akit megcsapott a vidék szellője, az érti, miről lesz most szó. Manapság egyébként is kezd divattá válni ez az önellátósdi, vidékre költözősdi, a sok félinformáció nem hiszem, hogy segíti a tudatlan, de lelkes versenyzőket. Aki a harmadik emeleten a tv előtt ülve, vagy a tizedikről (én a kilencediken laktam) a hegyeket szemlélve a meleg szobából vágyat érez, hogy közelebb éljen a természethez, az nem árt, ha ezen életnek nem csak a rózsaszín oldalát látja.

Ez is olyan, mint minden más. Van jó és rossz oldala. Aki gyermeket vár, annak szinte mindenhol a fehérbe öltözött, békésen szuszogó gyermeke mellett kisimult arccal és angyali áhítattal gyógyteát kortyolgató kismama képét sugallják mindenhonnan. Nem a lefáradt, kialvatlan, délelőtt 11-kor is hálóingben túlélő anyukáét, akinek a gyereke már megint ordít, de jó lenne tudni, hogy miért. A nyár elején megvásárolt virágzó vagy termő gyümölcsfákkal, rózsákkal, madárcsicsergéssel övezett aranyos kis parasztház télen egy vizes falú dohos lyukká változhat, ahonnan a kocsiig is csak gumicsizmával lehet eljutni a tökig érő sár miatt. Amikor a vidéki életről ábrándozunk, sok dologról hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

 

Általában ilyennek képzeljük:

 

A valóság pedig néha ilyen, vagy ilyen is lehet (kicsit közelebbről nézve...):

 

 

A mi udvarunk is zöldellt a karám mögött és egyéb helyeken a kezdetekkor:

 

 

Aztán mióta tyúkok vannak, évek óta egy szál fű nem tud ott kihajtani.

 

DSCN4836.JPG

 

Ha pedig a szalma, gumicsizma kombinációt vesszük, akkor van az egyik oldal:

 

Meg a valóságos...

 DSCN4846.JPG

Divat a tanyafíling. Ami nem baj! De sok embert ismerek, aki felbuzdult, költözött, kb. a világ végére, mert ott a kis pesti lakásárából komplett birtokot lehetett venni. Aztán csalódott. Szép ez, jó, ez, de kemény, pénz kell ide is, a falu lakosai meg egyáltalán nem olyan jó fejek, mint ahogy azt "képzeltük". ha így alakul, elég nehéz jó áron megszabadulni rezzenéstelen arccal, az egykor olyannyira áhított, végül meggyűlölt birtoktól.

Nem tanácsolnám senkinek, hogy ilyen éles váltásban gondolkodjon, amiből majdhogynem nincs visszaút. Érdemesebb inkább először egy városhoz közeli faluba költözni. Olyan helyre, ahol jó a tömegközlekedés és a falu is tetszik. Nem a neve, meg nem a Fő utca a májusi napsütésben... Gyerekek megléte is csavar egyet az ügyön, azért illik szem előtt tartani, hogy lesz-e ott iskola, mi lesz a barátokkal, stb.  Gyakran látom, hogy az emberek úgy költöznek el egy új, ismeretlen helyre, hogy azon kívül, hogy megnézték a házat, ami megtetszett nekik, semmit nem tudnak az adott településről. Pedig az ember házvásárlásnál, építésnél általában hosszabb időre tervez! A lakhelyén szeretné eltölteni a szabadidejét,az esős vasárnap délutánokat, onnan kell nap mint nap dolgozni menni, oda kell hazaérkezni...  Néha még egy, az ágyunkba való matracot  is több szempontból vizsgálunk meg, mint a helyet, ahol az életünk hétköznapjait kívánjuk eltölteni.

Szóval érdemes olyan helyet keresni, ahonnan van esélyünk a továbbköltözésre. Ha nem jön be a vidéki élet, akkor vissza a városba, ha meg még vidékebbet szeretnénk, akkor oda. Egy városközeli faluban, vagy kisvárosban nekikezdhetünk kicsiben az "igazi" falusi életnek. kert, állatok, csend. Ha ez bejött és nem elég, még nagyobb térre vágyunk és tudjuk, szeretjük amikor csend van, nincs nyüzsgés, tudjuk, hogy még ennél is csendesebb életre vágyunk, akkor hajrá!

Bánjunk óvatosan az állatok számával! Ne essetek például az én hibámba. A múltkor egy kis önvizsgálatot kellett tartanom. Miért nem működnek itthon a dolgok úgy, ahogy régen? Bár hajlottam az elején a "minden fejben dől el" elméletre, ami valahol igaz is, mégis egy nagyon egyszerű ténnyel kellett szembesülnöm. Az elmúlt három évben a gyerekeim száma kettővel, az állataink száma (a nem mellékes tyúkszaporulatot leszámítva) öttel nőtt (kutya, kecske, malac). jééé, miért is nincs időm semmire? Csak azért írom, mert a legtöbb ember hajlamos arra, hogy úgy gondolja, ó, hát ez még elfér, végül is helye van, kaja is megoldható...). Aztán megdől az elmélet, hogy ez a háztáji állattartás milyen jól végezhető munka mellett is, a fél órás napi munkából hamar lesz egész napos kapkodó elfoglaltság. Mindez persze nem alakul így, ha minden állatnak megfelelő körülményeket teremtünk, de ha az egészet nem hobbiból csináljuk, hanem valami hasznot is szeretnénk húzni belőle, akkor érdemes a fentieket meggondolni.

Ha mégis a létszám gyarapítása a cél, akkor egy dologra nagyon ügyeljünk, ne érjük be félmegoldásokkal, minden állatot úgy helyezzünk el, hogy később ne a kárelhárítás töltse ki az egész napunkat.

Született lakótelepiként mindig azon nevettünk, hogy ezeknek a mezőgazdaságból élőknek semmi nem jó. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha nincs jó idő, mindig esik az eső. Aztán rájöttem, ez tényleg így van. Olykor pillanatok műve az, hogy az egész évi munka kárba vesszen. Hiába számolunk, tervezünk, rengeteg a bizonytalan tényező, ami romba döntheti terveinket. Végül is van benne valami kiegyensúlyozottság, rossz napokra jobbak jönnek, de aki a kiszámíthatóságot kedveli, az gondolkozzon el ezen.

Úgy tapasztalom, hogy a vidéki életre buzdító, az azt éltető oldalak egy részének írói, tulajdonosai, jól megalapozott anyagi háttérrel és leginkább  nem földtúrással töltve mindennapjaikat, legtöbbször anyagi céloktól vezérelve  mutatják meg nekünk az vidéki élet napos oldalát. A másik jelentős rész, aki hangot kap a médiában olyan, aki valóban a földet túrja (vagy túratja, mert van hozzá tőkéje) és szintén nincs kiszolgáltatva az ott megtermelt javaknak. Azokat szinte nem is hallani, akik kicsiben és élesben művelik és élik ezt az életformát. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy ezeket az információkat kezelje fenntartással és döntsön megfontoltan! Ami a blogokon, egyéb fórumokon olyan egyszerűnek és nagyszerűnek tűnik (húúú, ilyen nekem is kell), az a való életben általában pénz, meg pénz és még egy kis pénz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr875342116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DirtyHarry 2014.03.22. 15:23:06

Akkor ajánlom látogass el Dániába, és meglátod, hogy úgy is lehet ahogy az első két képen :)

Angel Wing 2014.03.22. 19:28:38

Aki ebben nőtt fel, annak nem nagyon jelentenek a fentiek problémát.

Ez a sokadik olyan poszt, amit az elmúlt 2 évben láttam a neten, hogy milyen más is a vidéki élet.

Dolgozni kell, ennyi. De sokan ezért is költöznek oda.

zellerlevél 2014.03.22. 21:13:51

Nagyapám azt szokta mondani, hogy aki mással is meg tudja keresni a pénzt, az csak akkor foglalkozzon mezőgazdasággal, ha szereti.

Ebben minden benne van.

Sok tényező hajtja a költözés malmára a vizet, pl. az, hogy az értelmes emberek régen rájöttek már, hogy ha nem szemetet akarnak enni táplálék helyett, akkor változatniuk kell. A kérdés az, hogy miben lehet változtatni. Egyetértek, érdemes előbb kertvárosba költözni, megtapasztalni, hogy 15 gyümölcsfa, 1-2 száz négyzetméter veteményes, ugyanennyi fű gondozása mennyi idő, mennyi munka. Ha ez megy (gyerekek, háztartás, munka mellett), és még öröm is van benne (van!), akkor esetleg lehet még egyet lépni.
Amit figyelembe kell venni: az ember, ahogy öregszik, nehézkesebb lesz. Fizikailag nem bír annyit. Egy kiment boka teljes évre megpecsételheti a kert sorsát.
A gyerekek felnőnek, és biztosan lesz olyan időszak az életükben, amikor a pokolba kívánják a kapálást, de lehet, hogy még a gyümölcsöt is.
A gyökeres életmódváltás házasságokat is tönkretehet.

Akiben van egy némi környezettudatosság, az fájó szívvel nézi a városi szemeteskukákat, benne sok-sok komposztálnivalóval; vagy mérgelődik a saját, megmagyarázhatatlan mennyiségű szemetén. Tény, hogy egy tanyán csaknem minden felhasználható. Ugyanakkor falun élve hamar rájöhetünk, hogy bizony-bizony, már ott is sokan ócska nápolyit vesznek a boltban, a zacskóját ott is viszi a szél. Az egyes helyeken látható faluvégi szeméttelepeket meg jobb elkerülni.

A gyerekeink, amikor tanyára mentünk látogatóba, lelkesek voltak. Még akkor is, amikor a tanyasi gyerekek elmesélték, hogy ha az apukájuk dolgozik, akkor gyalog kell elmenni a több kilométerre lévő buszmegállóba, akár esik, akár fagy, akár bokáig ér a por. Ott megvárják a buszt, aztán röpke fél óra után már ülhetnek is városi buszra. Mindezt a hajnali öt órakor elvégzett állatetés után... Hogy átkerülve egy ilyen környezetbe, nem lennének ilyen lelkesek, abban biztos vagyok.

Nagyszüleink nem munka mellett tartottak állatokat. Nagyanyám férjhezment, utána már nem járt el dolgozni. Négy gyereket nevelt, 500 csirkét-tyúkot tartott, hat malacot, időként volt liba, kacsa, bárány, etette a kutyát, macskát; gondozta a ház mögött lévő kertet, meg a falu szélén lévő gyümölcsöst, amiben 200 négyszögöl málna is volt. Ahogy öregedett, ahogy a gyerekei nőttek, úgy került rájuk át egyre nagyobb teher. Ehhez az kellett, hogy ezt a terhet a gyerekei, unokái, dédunokái vállaják. Gyerekkoromból csupa szép emlékem van arról, amikor az egész család (huszonakárhány ember, most ennyi gyerek, unoka, dédunoka nagyon kevés családban van) kukoricát tört, vagy málnát szedett, krumplit szántott ki. Apukám nem egészen úgy emlékszik erre, mint én, ő néha mondja, hogy egész évben gondozta a nagyszüleim 300 négyszögöl szőlőjét, aztán a végén kapott belőle pár liter bort.

A sikerek és kudarcok részei ennek az életmódnak, és a tudás, amivel háború előtti nemzedék rendelkezett, csaknem teljesen kiveszett. Amikor rátaláltam az Öngyógyító kiskert c. könyvre, csak egyet tudtam ismételgetni: hát ezért csinálta ezt így nagyanyám... Gyakorlati tudás nélkül a kudarcokat nem csak a pakliban bent lévő időjárás, állategészségügyi problémák okozzák, hanem mi magunk is. (És akkor még nem beszéltünk a lopásokról, ami városi kerteket is fenyeget, tanyán meg mindennapos dolog.)

P.s. készül a tyúkólunk. Onnan indultunk, hogy szinte minden anyagot megtalálunk a rokonság udvarában, a munka meg nem kerül pénzbe. Ez tény, csak... piszok drága a festék, sok segédanyag kell, és aki dolgozik az ólon, annak munkája is van, vagyis nehéz összeegyetetni az alkalmas időpontokat, a munkára alkalmas időjárással, no meg a korán sötétedéssel. (A szomszédok még nem szóltak, hogy sötétben már nem akarják hallgatni a gépek hangját.)
A vége meg az lesz, mint az egyik előző cikk címe: tyúkól szerelemből, drágán. :)

@Angel Wing: Valóban. A gond az, hogy munka mellett nem ennyi és utána pont; nem csak munkakedv, vagy munkabírás kérdése.
És van még egy tényező, amiről hallgatunk: nekünk már egészen más igényeink is vannak, mint a nagyszüleinknek, kis túlzással: nekünk nem a templomi az egyetlen közösség, ahol emberekkel találkozunk, nem a biblia az egyetlen olvasmányunk. Sok dolog van, amiről már nem szeretnénk lemondani.

agika88 2014.03.23. 00:52:03

@Angel Wing: Hát én ebben nőttem fel, és nagyon is problémát jelent.
Sztem aki falura, tanyára akar költözni, az nem normális.
Rengeteg vele a munka, az állatok nem ismerik a hétvégét, ünnepnapot, nincs szabad perce az embernek. A boltok irdatlan drágák a városhoz képest, orvos nem rendel minden nap. Gyerekként mire hazaértem tömegközlekedéssel,addig egy városi gyerek 10x megírta a háziját, és már vígan játszott.
A rezsi bődületesen magas az ilyen helyeken, főleg fűtési időszakban, nincs rendes csatornázás, szennyvízelvezetés, nincs kábel tv, ergó nincs normális internet normális áron. Fiatal felnőttként nincs szórakozási lehetőség, max beszélgethetek a disznóval, de nem hiszem h az túl normális dolog lenne. :D Ja és hogy a férfiak fele látens alkoholista, mert nincs más szórakozási opció mint a kocsmában ücsörgés, arról még nem is szóltam. Borzalmas. Azt mondom, h 10 éves korig jó ilyen helyen nevelkedni, aztán max visszajönni nyugdíjas évekre, vagy akinek van anyagi tőkéje és ismerettsége annak nagyon bejöhet anyagilag a gazdálkodás, ha nagy tételben csinálja, ez tény. De másképp egy rémálom.

BugaJakab 2014.03.23. 07:48:22

@agika88: Én gazdálkodok, de 180 km-re lakok Debrecenben. Így nagyonjó! Én is képtelen lennék falun élni. Szerencsére a modern gépekkel, csak szántóföldi növényeket évi ötven munkanappal meg lehet termelni. Harminc hektár fölött, plusz a támogatások egy vállalható jövedelmet termel. Tíz hektár alatt, állattartással, halál....

Szayan 2014.05.22. 22:24:00

Jó cikk, nagyon tetszett! Jelenleg városban élek, tanyára, vagy a jelenleginél kisebb városba, falura költöznék. Mert a városi élet nem az én világom, nem bírom idegileg. A város utolsó előtti utcájában lakom, így csendes hely, de mégis túl sok nekem a zaj, a szomszédok a számban laknak, akarva, akaratlanul részese leszek az életüknek, ha kimegyek a pirinyó udvaromba. Annyira vágyom arra, hogy kimegyek a kertbe és csend van, nem ordít senki, nem szól a mulatós, vagy a tuctuc "zene". Már csak annyi a kérdés, hova? Tanyáról lebeszélnek, túlságosan kiesik, bármi kell autózhatok be a városba/faluba, ha gyerekem lesz kínzás lesz neki suliba járni, satöbbi. Marad valami város kertvárosias része, ahol azért állatot már lehet tartani. Nem akarok én sok állatot, csak pár birkát, tyúkokat, esetleg nyuszit. (Meg egy jó szomszédot, aki mindezeket le is vágja, ha úgy adódik, mert bármit megteszek, nyúzok, pucolok, belezek, de ölni nem ölök.)

zellerlevél 2014.05.23. 19:13:33

@Szayan:
Régen éltél faluban, vagy falusias jellegű helyen? Birtokában vagy a szükséges ismereteknek? Vagy van valaki, aki az elején - pár évig ;) - segít?
A családtagok - házastárs - akarnak menni? (Kardinális kérdés.)
A jövőbeni gyerekekkel ne foglalkozz, nekik kamaszkorukig az lesz természetes, amiben felnőnek; utána meg úgyis mindegy mit csinálsz, biztos nem lesz nekik jó. ;)

Szayan 2014.05.24. 09:46:15

@zellerlevél: Sajnos nem, városi lány vagyok. :( Annyi tapasztalatom van csak, amit nagypapám hobbiján szedtem fel kiskoromban. Ő saját részre termesztett zöldséget, volt pár gyümölcsfa, tyúkok, nyuszik. Ennél én se akarok sokkal többet, saját részre zöldség gyümölcs, 2-3-4 birka, tyúkok... Segítség nincs. Párom nincs, így én választom meg egyenlőre, hova költözök. :)

zellerlevél 2014.05.24. 12:07:11

@Szayan:
Azta... egyedül belevágnál? Nem lesz könnyű dolgod. Drukkolok.
süti beállítások módosítása