A szabadság árnyoldalai
2012. augusztus 23. írta: Rosa Rugosa

A szabadság árnyoldalai

Őszinte leszek hozzátok, bár foghatnám stílusváltásra, meg új utak keresésére, az igazság az, hogy sajnos nincs túl sok időm arra, hogy dolgoknak utánanézzek, ezért az elkövetkezendő időben több olyan poszt lesz, ami az én tyúkjaimról szól, mint egyéb, nem kevés utánjárást igénylő témáról. Azért a hasznos posztokat sem mellőzöm majd teljesen, de tudnotok kell, ha valami foglalkoztat, a magam szintjén igyekszem utána nézni rendesen, ami azt jelenti hogy minden apróságnál hosszan elidőzök, néha félszavaknak is utánanézek, ami egy végeláthatatlan adatgyűjtést eredményez olykor nálam.

Három ifjú Hoséval

harmanhoseval.JPG

Most az első csibecsapatról fogok mesélni, hogy mivé lettek. Mindig is volt egyfajta beteges rögeszmém, hogy az állatok szeretnek szabadon élni, amit én természetesen igyekszem biztosítani nekik. Szegény pipikék, ne sorvadjanak abban a 30 négyzetméteres kis udvarban, legyen övék a hátsó kert! És lőn. Aztán, valahogy a hátsó kert por és hamu lett, értsétek ez alatt, hogy egy szem gaz sem nőtt ki, de tényleg, egy szem sem. Ismét mardosni kezdett a kétség. Szegény tojó tyúkocskáim, alig jutnak zöldhöz, igazán kiengedhetném őket egy kicsit ide előre is, mi kárt okoznak, olyan boldogan csipegetnek... Végül is ez a kert nagyobbik része, be sem tudjuk lakni rendesen, legalább nem kell annyi füvet nyírni... Csipegetnek, csipegetnek, mit is? Hát, nem tudom, de nem csak a füvet.

És kezdődik a második felvonás. Ezek a k. tyúkok összeszarnak mindent! Nem hiszem el, hogy az összes friss hajtást le kell csipegetniük a szőlőről! Miért érzik köteleségüknek, a dögök, hogy fél szemükkel felsandítva, belőve a célpontot, hatalmas vetődéssel falják fel előlünk a félérett jostát, málnát, ribizlit? Mekkora rohadékok, jaj, hogy utálom őket.Tudom, hogy kissé infantilisan hangzik, de a tény, az tény, ezeket mind én mondtam. Lehet rá kéne szoknom a logikus gondolkodásra?

Megcsináltam az első és a hátsó kertet elválasztó kaput. Akkor persze szárnyaltak át, mint azt egy korábbi posztban már olvashattátok. Én meg morzsoltam magamban, hogy a szökős anyátokat. Mint ha nem én szoktattam volna rá őket arra, hogy a szép zöld kertbe is jogosultak a bejárásra.  Az állomány nyugalomra lelt a szárnyvágással, de eközben ott nődögéltek a kiscsibéim, időzített bombaként.

Sajnos ennek a mentalitásnak lettek kiváló példái a fiatal, saját csibéből felnőtté cseperedett tyúkjaim. Had járkáljanak a kotlósmamival, én nem zaklatom őket! Hű, ezek a pici csibék, milyen gyorsan tudnak futni! Hiszen talán el sem tudnám kapni őket... - akkor még hittem benne, vagy legalább is magammal elhitettem, hogy személyes varázsom van akkora, hogy ha szépen kérném őket, akkor bármikor el tudnám fogni őket. Nem jó betegség, amikor valakinek hályog van a szemén.

régicsibe.JPG

A pipikék egyre nőttek, egyre gyorsabban tudtak futni és egyre kevésbé tűnt úgy, hogy egyáltalán odajönnének hozzám, fél méteren belüli távolságra. Szép lassan megalkották az érinthetetlen kasztot, ami máshol nem túl előkelő, a mi udvarunkban viszont kimondottan kényelmes pozíció.

Az érinthetetlenek ha akarnak, felröppennek a diófa ágaira. Az érinthetetlenek már hajnalban felpattannak a többiek számára tiltott és elérhetetlen kertelválasztó kapura és átlibbennek a zöld édenbe, ahol a harmatos fűben tipegve a kelő nap sugarainál csippentik fel a pici csigákat, rovarokat, no és persze az apró gyümölcsöket, amiknek délelőtt tízkor már csak a csonkját találom majd. Az érinthetetlenek délben, a rekkenő hőségben a haragoszöld szőlőlugas alatt hűsölnek, miközben ernyedten felugranak néhány szem Otellóért, amit alig vártam, hogy én megehessek. Az érinthetetlenek, amikor teljesen hülyét csinálva magamból, magamban -néha talán hangosabban, mint illene- káromkodva, egy futószárazó ostorral hajkurászom őket, hogy visszatereljem őket a saját nyájuk közé, szóval az érinthetetlenek megbújnak s szinte láthatatlanná válva meghúzzák magukat a fosószilva és a gazzal félig benőtt lovaskocsi holtterében, ahová én csak kínnal, keservvel jutok be, némi csalánon átgázolva.

Jó. Ebből elég. Hát teljesen hülye vagyok én? Kell ez nekem? Jó ez nekem?

Nem.

Akkor lépjünk a tettek mezejére! Szárnyvágás! Na de hogyan?

Ja, hogy azt elfelejtettem mondani, hogy az érinthetetlenek nem piszkolják össze pompás tollazatukat holmi tyúkóllal és az abban lakó egyszerű néppel. Ők kinéztek egy jó kis helyet, hatalmas fa- és ágkupacot az istálló mellett és ők bizony ott alszanak. Együtt. Mert a kaszt azért mégis csak kötelez.

El tudjátok képzelni, hogy addig néztük a fárasztó hírműsorokat a férjemmel, amíg csak besötétedett teljesen? Aztán elemlámpával és ollóval elindultunk hozzájuk. Ott kuporogtak! Oké, te világíts, én elkapom, aztán vágd a szárnyát! Ne, ne világíts elé, mert a fényre megy! Ne világíts rá teljesen, mert elszalad! ( Most jövök én. ) Figyi, csak az egyik szárnyukat vágjuk le, az lesz a tuti! Ott fut, kapd már el! Hoppá, a fekete hová szaladt el? ( A fekete az első estén megúszta. )

Nyugodtan aludni tértünk, a férjem azzal a boldog tudattal, hogy végre beláttam, a szabadságról alkotott gondolataim olykor mennyire kártékonyak és végre, megvilágosodtam, nem neki kellett már megint mondani, hanem sikerült egyedül is rájönnöm. Én úgy éreztem, végre kisimulnak a dolgok, mint amikor a borzasztóan lomos szobában valaki polír rendet tesz és minden egyszerűnek és derűsnek látszik.

Aztán eljött a reggel és az érinthetetlenek kissé sután, többszöri próbálkozásra, miután az egyik szárnyuk nem működött megfelelően, átrebbentek a kapun. Mivel kicsit sokáig tartott, mire a megfelelő technikával át tudtak repülni, így a lábuk már nem lett harmatos...

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr534722180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lénárdorsi · http://lenardorsi.hu 2012.08.23. 15:17:26

Mi is kétszer vágtuk már le a kakas szárnytollait, hogy ki ne repüljön. Az első vágás meg se kottyant neki...

Tooodi 2012.08.24. 07:55:51

Érdekes, én is ezt tapasztaltam. Az ajánlásnak megfelelően csak az egyik szárnyán vágtuk le a legszökősebb tyúk evezőtollait, de a várt eredmény elmaradt.. Aztán a másik szárnyát is fazonigazítottuk, és ez már megoldotta a kerítés mögött tartását.

könyvbolond_konyhatündér 2012.08.24. 15:30:52

Az enyémek a szőlőlugason szeretnek üldögélni, nassolni 2 méter magasan. akit sikerült elkapni, annak levágtam a szárnyát, de sajnos az ágakon, mint a létrán felmennek. onnan pedig egyenes út vezet vagy a konyhakertbe vagy a szomszédhoz. 2 renitens minden nap a konyhakertben bujkál, egy (sajnos jérce) tegnap a szomszéd udvara felé látta zöldebbnek a füvet. A szomszéd kutya elég hamar véget vetett a szabadságnak. Éppen csak megfogta, a csirkének annyi...
Én csak ősszel tervezem kiengedni őket a konyhakertbe egy kis gyomírtásra, de félek, hogy a saját kutyánk idegeinek ez már sok lesz, és megtalálja ő is az utat a csirkék közé.

Espelette 2012.08.25. 12:34:50

Mi meg nem vagtuk le a szarnytollakat, eddig nem volt ra szukseg. A kutyak kedvenc szorakozasa minden tiltas ellenere a kifuto keritesen kivulrol a tyukok megfigyelese, a tyukok pedig felnek toluk, igy nem hiszem, hogy ki akarnak jonni. Persze van eleg helyuk es zold novenyzet is, ugyhogy talan nem kapnak kedvet a kirepuleshez.
Ezek az erinthetetlenek nem semmik :)

redrabit 2012.08.26. 11:44:06

:) Igazi szabaduló művészek :) ...azon gondolkoztál már, hogy lesz belőlük ebéd ? Esténként fogod szelektálni őket, amikor nyugovóra tértek ? Télen , majd amikor már fáznak Isten szent ege alatt, akkor majd beoldalognak az öregekhez a házba?
Mi még várunk a szabad léttel... most még a kerítés mögé vannak szorítva ..(2m magas)..ráadásul befedtük a tetejét tyúkhálóval,mert igen jól tartottuk a környék verebeit, galambjait...így most a rács mögül pillognak kifele és a kerítés lyukán csipegetik a cukkini leveleit :)
Viszont a termés betakarítása után szabadjára engedjük őket :)...na, majd kíváncsi leszek rájuk ...

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.08.26. 14:17:40

Igazából arra gondoltam, hogy késő ősszel, amikor már nem nagyon tojnak, elkezdjük levágni az "öreg" tyúkokat. Ha ezeket a kívüllakókat minden este bepakolgatjuk az ólba, egy idő után csak beszoknak.
Egyébként is az a terv, hogy kicsit lecsökkentjük a létszámot, a megmaradtak be lesznek zárva egy darabig télen a kis tyúkudvarba, ami az ólhoz van és addig fertőtlenítjük az udvart.
A fehér kotlósomat viszont szeretném megtartani.

Tarkakaska 2012.08.28. 18:22:09

Üdv! Mit is mondjak? GRATULÁLOK mindenhez! Tegnap találtam a blogot, elolvastam az utolsó betűig, aztán gyorsan regisztráltam is magam, hogy néha belekukorékolhassak. :)Ugyan gyakorlati tapasztalatom még nincs, hiszen panellakó vagyok egyenlőre, de a tervek készen állnak. A megvalósításhoz pedig óriási segítség ez a blog, ez a kis közösség...

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.08.29. 08:59:59

@Tarkakaska: Mindig nagyon örülök egy új olvasónak!:)
Azt is meg kell mondanom, hogy szintén nagy öröm, amikor azt olvasom, hogy valaki az elejétől végigolvassa a blogot. Köszönöm!:)

korenka 2012.09.07. 18:07:35

Megint jól szórakoztam az írásodon. Én sem vágtam még le a csirkék szárnyát. Nem adtak rá okot, így inkább ha nem muszáj nem akarom kipróbálni. Tök félek, hogy kárt okozok bennük.

Tooodi 2012.09.10. 12:25:44

@korenka:

Persze, tényleg csak akkor érdemes vacakolni, ha szökdösősek.
Nekem az egyik tyúk az első pillanattól az volt, így muszáj volt levágni a szárnyvégét, amitől bár én is tartottam, mégis teljesen egyszerű és fájdalommentes volt (szerintem neki is:)). Azóta még 10 tyúknak vágtam le az evezőtollait, és egyik sem panaszkodott. Ücsörögtek közben, nézelődtek, majd ha végeztem, eltotyogtak.. :)
Amúgy a szárnyfazonírozást is innen lestem el a tyúkudvarból! :) utólag is köszönöm zsuzsi_buvar!
És, ha megengeded, ide is beteszem az általad bemásolt akkori linket:
www.backyardchickens.com/a/how-to-clip-trim-the-wings-of-your-chicken-to-prevent-flight
A képekben minden benne van, az olló meg legyen jó éles! :)

korenka 2012.09.10. 19:45:50

@Tooodi: Ezt a linket már akkor elmentettem magamnak, hogy legyen valami alapom a témához. Te is innen merítettél anno? Olyan jó, hogy ennyi csirketartó van itt! Örülök nektek. Köszi Rosa, hogy vagy!

könyvbolond_konyhatündér 2012.09.11. 14:36:11

@korenka: Nagyon jó ez a backyardchickens.com, én gyakran benézek. Itt láttam a kedvenc tyúkházamat, amikor még nem is volt tyúkom (www.backyardchickens.com/a/wichita-cabin-coop), lehet, hogy az is hozzájárult ahhoz, hogy újra kedvet kaptam hozzájuk. ezt mutattam meg a német vejemnek is, ő falun nőtt fel, és nagyon tetszett neki. Gyorsan megkérdeztem a lányomat, elboldogul-e, ha végül tyúkok lesznek a ház körül. Szerencsére amikor a lányaim fogékony korban voltak (tinédzserek), tartottunk tyúkot, csirkét, és rendszeresen segítettek kopasztani, tisztítani, felvágni. Bár etetni-itatni nem, de azt meg lehet tanulni.

korenka 2012.09.11. 17:17:31

@könyvbolond_konyhatündér: Benéztem én is a linkelt oldalakra, és láttam egy két dolgot amit uramnank meg kell, hogy mutassak, mert marha ötletes. Ezek a házak tényleg naaagyon "dizájnosak". Nekem a harminc (mostmár 28) csirkének pici volna, de akkor is nagyon tetszik.
A tini lányom szívesen eteti, és itatja a csirkéket, de a levágást látni sem akarja. Nem erőltetem, majd idővel úgyis megtanítom legalább feldolgozni.(ha akarja, ha nem)
süti beállítások módosítása